Vad, zabolázatlan, heves, agresszív és beképzelt. Ezekkel a jelzőkkel illették egykoron Goto Jirot, de az élet sokat formált rajta. A veszteség, mely érte egy érettebb emberré nevelte, aki megtanulta használni a fejét az emberek lefejelésén kívül gondolkodásra is. Agresszív énje egyedül a ringben jön már elő, éppen ezért is fogja vissza magát annyira, ha nála gyengébbek hívják ki. A sérülései miatt már sosem lehet belőle profi, de még mindig egy igen erős férfi és tisztában is van vele. Ennél fogva nagyon magabiztos, ami néha már átcsap önteltségbe, de ez mögött mindig meghúzódik benne a "mi lett volna ha", ezért egyáltalán nem olyan nagyképű már, mint fiatalkorában, amikor valóban mindenkit képes lett volna legyőzni. Még mindig a saját szabályai szerint él, de meghallgatja mások tanácsait. Elvárja, hogy a fiatalabbak engedelmeskedjenek neki, de az idősebbektől sem tűri el még mindig, ha ellenszegülnek neki. Fiatalabb énjéhez képest higgadtabb lett és talán egy kicsit keserűbb is. Amikor senki nem látja egyedül edz ájulásig, hogy amikor hazaér ne legyen ereje emlékezni, csak üres álomba zuhanni.

Kanazawa leghíresebb sport egyetemére járt ösztöndíjjal, ami azért is volt szerencsés, mert másképp családja nem engedhette volna meg számára ezt a drága magán iskolát. Édesapja és már az ő apja is, és így tovább, mind valamiféle küzdősportot űztek, mint például kardforgatás, de Jiro szívéhez mindig is az ököl harc ált közelebb. Már gyerekként is heves természete volt, nem szerette, ha kölyökként kezelik és minden őt ért sérelmet az öklével torolt meg. Édesapja épp ezért fogta nagyon szigorúan, igyekezett megtanítani a fiúnak, mit is jelent, ha valaki tehetséges és erővel rendelkezik. Jiro ezt mindaddig nem értette meg, amíg el nem veszített mindent. Forrófejű volt, kereste a helyzeteket, ahol fitogtathatja erejét és verhetetlenségét. Édesanyja unszolására választotta a híres sport egyetemet, ahol állítólag olyanokkal küzdhet meg, akik igazi kihívást jelenthetnek számára. Első két éve azzal telt az egyetem alatt, hogy egyre feljebb küzdötte magát a ranglétrán, amíg már edzője el nem ismerte őt, de akár csak apja, edzője is óva intette őt a felesleges harcoktól és indulataitól. Jiro ennek ellenére a Japán Nemzetközi Bajnokság előtt utcai verekedésbe keveredett, ahol olyan sérüléseket szerzett, amik miatt fél évre kórházba került és rehabilitáción kellett résztvennie, ám még ezek után sem volt képes soha többet visszanyerni eredeti formáját. Sport diplomát szerzett és az iskolában maradt, mint tanár, hogy segíthesse a fiatalokat, hogy azok ne jussanak az ő sorsára. Későn, de megtanulta mennyire fontos az önkontroll és, hogy az erőnket tudjuk mikor és hol kell használni. Megörökölt nagyapjától egy edőzeremet, amit teljesen átalakított és második otthonává vált, ugyan akkor még egyetlen saját tanítványt sem fogadott.

Viszont mai napig úgy tartják, hogy ha felvillan Jiro gonosz mosolya, minimum tripla edzésre számíthat szegény pára, de még mindig jobb, mintha az ördögi vigyor jelenik meg, ami felébreszti Jiro körül azt a démoni aurát, amivel a ringben is sokszor megfélelmlítette már ellenfeleit. Úgy tartják, ha Jiro ilyen fajta mosolya felvillan, jobb ha imádkozol, mert az utolsó amit látni fogsz az ez a mosoly és Jiro éles, tűzben égő tekintete.

Fuwa Naoyuki: Egy diák, akit agresszív viselkedése miatt küldtek feszültséglevezetésre hozzá. A múlt árnyai azonban nem eresztik Jirot, a fiatalokban folyton csak lehetőséget lát és azt hiszi, ha kitanít valakit, aki bajnok lesz, akkor végre megszabadulhat attól a fájdalomtól, hogy ő nem lehet az. Ezért is figyel fel a kivételesen tehetséges Naoyuki-ra és a kölyök zárkózottsága ellenére kitartóan ostromolja, hogy vágjon bele komolyan a boxba. Bár gyakran kiidegeli a kölyök makacssága és önfejűsége, élvezi a vele töltött időt és később már nem csak egy idegenként fogja látni, akit saját önzősége miatt akar kitanítani, hanem rádöbben, hogy fontosabb neki Nao ennél...

Hinamori Kazuya: Egy diák, aki órák mellett is önszántából jár el Jiro edzőtermébe gyakorolni. Tehetséges fiú, de Jiro-nak mindig is volt egy különös érzése, ha őt figyelte küzdeni. Ez a rossz érzés tartotta vissza attól, hogy kitanítsa a fiút.